sidoknak ne légyen részek a meg öletesben., a mely az ö meg szabadulásokra valo volt, eszerént tselekedének, az Istennek, mojses által valo parancsolattyábol., a mártiusi holdnak tizedik napján. ki ki a maga háza népével egy him, és makula nélkül valo bárányt vett, akit, ugyan azon holnapnak, atizen negyedik napján, estve felé meg ölték, annak pedig avérivel, a házok kapuját meg kenték., éttzaka pedig a meg sütöt bárányt meg ették. sietve, kovásztalan kenyérel. és vad salátával, a ruhájok fel lévén türve, a sarujok alábokon, és páltza a kezekben, azért hogy készen lehesenek az uttra, a mint is hogy, ugyan azon az éttzakán. a mártiusi holdnak tizen ötödik napja viradora., az Isten az ö karjának sulyat. az egész egyiptumra veté, és minden elsö szülötetet meg öle, mint hogy pedig. az Izraéliták házok elött el ment. látván kapujokot meg kenve abáránynak. vérivel, azért azt parantsolá. hogy azt a bárányt nevezék pascának, azaz, által menetelnek. az egyiptum béliek, látván a sok holt testet. mágok kezdék siettetni asidokot. hogy el mennének, a kik is már készen léven, a mint ide felyeb meg láttuk, ki menének az országbol, el vivén magokal atésztát, amelyet, nem volt idejek hogy meg süthessék. ennek atsudálatosan valo meg szabadulásnak. emlékezetire, az Isten azt parantsolá nékik. hogy minden esztendöben nagy innepet tarttsanak, amelyet nevezék páschának, azt is parantsolá, hogy ezen a nagy innep. alat, a melynek hét napig kelleték tartani. kovásztalan kenyeret egyenek, az innepet a martiusi holdnak tizen negyedik napján kezdgyék el. estve. meg ölvén, és meg évén abárányt, annak emlékezetire. hogy mimodon szabadultak meg égyiptumbol. az estvét, a melyen kezdödöt ahusvét, a pogátsák elsö napjának nevezték. az az, kovásztalan kenyereknek, és apáscha neven. válagatás nélkül nevezték,. mind abarányt. a melyet meg ettek, mind az
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 736)